2012. augusztus 13., hétfő

Kellesz nekem "Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem, tudom: ez egy el nem múló szerelem. Éget a vágy, amikor hozzád érek, minden porcikámmal csak téged érezlek. Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek, s forró szívemmel téged szeresselek! S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek, örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek. Éjszakákon veled töltöm minden percem, mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!" (?) Az első pillanattől kezdve "Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét. Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét, igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél, de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér. Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek, emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek, Úgy, hogy az első pillanat összevillantotta a szemünket, ahogy az első ölelésben összeforrasztotta a vágy a testünket... Annyira együtt élünk. Szerelmünk még ma is úgy von egymásba, ahogy az első édes találkozásban, énünk a csúcsot megtalálta. Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked, mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled, Amikor a távolban eltöltött éjszakákban szívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van.. De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled- szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret. Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve, amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben, amióta a szemem a szemedben csillagot látott, azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot..." (?) Nincs menekvés "Az ember szaladhat a szerelem elől bármilyen messzire, még a haláláig is elmehet, de a szerelem elől nincs menekvés, Mert a szerelem mindenben tovább él. Ha egyszer megszületett. A szerelmes lélek. Mindenhol ott van, a csillagokban, a fűszálban, a gondolatban. Az életben, A halálban. E világon, és a túlvilágon. Éltet, andalít, boldogít, És boldogtalanná tesz. Szinte már megfogható. Mint a zene. Az ember mehet bármilyen messzire, de az általa életre lehelt szerelem megmarad." Csak egyszer az életben "Egy ilyen szép szerelem csak, Egyszer adódik az életben, Ha elfordulsz, megtagadsz, Akkor is az egyetlen maradsz. Nem kérek túl sokat csak, Perceket és az édes mosolyodat. Várlak... Nem bánom mi volt, s van, Csak bújnék hozzád, Némán boldogan!" Igazán szeretni... Számomra nincs másik, még ha a szív bele is szakad, forró vassal megbélyegeztél, a szívem közepébe égtél, nem doboghat már nélküled, az a seb, örökre - a Te jeled. A rózsa csak egyszer nyílik és elhervad azután Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívből, igazán! Valakit nagyon szerettem, elfelejteni nem fogom, helyébe más jött, de őt úgy szeretni soha nem tudom. Ne mondd.. Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám. Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg ne mondd, hogy maradsz, csak légy őszinte ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kérek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése